"Karácsonyra kaptam az Apustól... "

Minden dolog a személyes érintéstől válik fontossá és értékessé. Nem az ára, nem csak a különleges anyag tehet valamit értékessé, hanem a személyes érintettség, az a kicsi amit valaki  hozzátesz ahhoz a bizonyos dologhoz. 

Ez történt ezzel az elnyűtt szakácskönyvvel is.

Rég elhunyt édesanya kézírása teszi felbecsülhetetlenül értékessé családja számára ezt a szakácskönyvet. Mai napig használatban van, így hát elhozták hozzám, hogy tegyem újra lapozhatóvá, és ha lehet, anyuka kézírását mentsem tovább az unokáknak.

Így is lett. 

Gyerekkorom kedvenc könyve

Ki ne olvasta volna? Gyerekkorom kedvenc és letehetlenül izgalmas könyve volt A Nagy Indiánkönyv. A könyv leginkább igénybevett része a gerinc . Mint ahogy ezen a példányon  is látszik, alaposan elhasználódott, amin a celluxos megoldás egy kicsit sem segített. A meglehetősen napszítta  narancssárga papír borítást  a javítás során tartós zöld vászonra cseréltem, de az ikonikus indiánt teljes tolldíszben megtartottam.

A következő nemzedék legnagyobb örömére.

 Weiss Ella könyve volt...

"A végett vagyunk a Földön, hogy egymást megismerjük szeressük, és ez által boldoguljunk. "

Nyírő József 1935-ben kiadott könyve került hozzám. Egy olyan íróé, akinek nem adják ki a könyveit mostanában, pedig az első oldal első mondata örökérvényű.

Az elnyűtt posztókötés és a penészes borítás helyett szép új  vászonkötésben kerül vissza  a polcra.